Gyerekként szerettem a rajzfilmet, így természetesen a könyvet is el akartam olvasni. Sokára bukkantam rá, de egy nap rám mosolygott a szerencse és végül enyém lett a . könyv egy példánya. :D
Az én példányomat 1962-ben adta ki a Móra Ferenc Könyvkiadó, amelyet Kass János illusztrált. A könyv maga 420 oldal. Ráadásul a végében van egy Idegen nevek kiejtése rész, amit mindig viccesnek találtam, mert többségében valójában nem úgy kellett ejteni a neveket. :D
A történet röviden
Nils egy lusta, komisz gyerek, aki élvezetét leli az állatok szekírozásában. Egy nap nem hajlandó elmenni a szüleivel a templomba, így otthon marad, azzal, hogy el kell olvasnia a prédikációt. Ám a figyelmét valami érdekesebb kötötte le. A házi törpéjük. Sikeresen el is fogja őt, és persze nem bánik vele kedvesen, ami miatt a törpe elvarázsolja Nils-t, akiből így arasznyi méretű picúr lesz. Az átváltozás után megérti az állakat, és mikor anyja fiatal gúnárja, Márton úgy dönt, hogy a vadludakkal tart - akik így tavasszal megkezdték a költőhelyek felé a vándorlásukat -, ám ezt Nils mindenképp meg akarja akdályozni, és így végül ő is a vadludakkal tart. Idővel megtetszik neki ez az élet, egy nagy kalandnak látja. A vadludak vándorlása során Nils is megváltozik. az előnyére. :)
Eltérés a rajzfilmhez képest
Mivel elég rég láttam a rajzfilmet, így csak két dolgot tudok említeni. 1. A könyvben nincs Nils-nek hörcsöge
2. Akka nemet váltott... Amennyire sikerült kiderítenem, az eredeti japán szinkronban (mert ez egy japán rajzfilm) egy nő szinkronizálta Akkát, ám a magyarban már egy férfi. Ezért is lepődtem meg annyira, mikor a könyvből kiderült számomra, hogy Akka tojó, vagyis NŐNEMŰ!
Na, megint rákerestem, és kiderült, hogy kétféle szinkron is van, azt nem tudni miért, talán a régi tekercsek, ahol Akka férfi szinkronnal volt, megsérültek. Na, mindegy.
Remélem egyszer tényleg tojónak fogom elképzelni Akkát, mert fejben ugyan tudom, hogy az, de férfi hanggal él a fejemben. :P
Véleményem a könyvről
Tetszett. Határozottan tetszett.
Először is: tetszett a könyv stílusa, a fogalmazás mód, úgy ahogy az egész meg volt írva. Szép volt, jó volt, vicces is volt. :)
Másodszor: élvezhetőek voltak a tájleírások, nem volt túl sok, sem túl kevés, úgy írta le a tájat, hogy simán el tudtam képzelni, én is a vadludakkal repülők, és onnan az égből nézek le a kockás szántóföldekre, kanyargó folyókra, apró házakra.
Ez a könyv olyan földrajz könyvnek készült, ami szórakoztatva, de tanítja a gyerekeket, és ennek a feladatnak szerintem kellően eleget is tesz. Hisz mikor Nils-szel utazunk megtudjuk a tájak neveit, a jellegzetességeiket, az álmából hogy délről északra haladva milyen növények, és állatok vannak, az öregek regéiből, hogy mely hegyekben mit bányásznak, mely városokban milyen ipart űznek. Tanít, és szórakoztat.
Harmadszor: kedveltem az állatokat. Itt ők is tudnak szeretni, utálni, kedveskedni és bosszút állni, félni és segíteni.
A regék is tetszettek, amivel egy táj történetét mesélték el. Voltak óriások, elsüllyedt városok, egérháború. :) Az írónő beleszőtte a svéd mítoszok alakjait, a régi történeteket és hagyományokat, megismerkedhettünk az akkori svédek mindennapi életével, nehézségeivel, örömeivel, és ez nekem nagyon tetszett.
Bár Nils a főszereplő, de nincs ott mindig mindenhol, van hogy csak említésképp van ott, vagy egyáltalán nincs is. Ilyenkor megismerkedünk a történet egy másik oldalával, így ismerjük meg Greta és Ola történetét is. Szomorú a történetük, de nagyon bátran viselik, igazi felnőttek, habár csak 12-13 évesek. Becsülöm őket ezért.
Hmm, mit is írhatnék még. Tetszett az is, ahogy az írónő beleszőtte magát a történetbe.
Az utolsó dolog amit említenem kell, hogy mi tetszett még, az természetesen Nils megváltozása. Mire ősszel hazatért az egykori komisz fiúból, egy segítőkész, kedves gyerek lett, akire most már büszkék lehetnek a szülei.
Egyetlen dolog nem tetszett, mégpedig, hogy nem tudtuk meg mi lett Mártonékkal miután Nils visszaváltozott, de bízom benne, hogy Nils valahogy megakadályozta a levágásukat, és megmentette a barátját. :)
Összességében tetszett a történet (egy párszor mintha említettem is volna :P), szórakoztató volt, és informatív, érdekes, néha vicces, néha meg szomorú, és gyönyörű is. A természet iránti szeretetem csak erősebb lett, vágyom ki a természetbe, az erdőbe. Nem is lenne rossz a susogó fák alatt olvasni ezt a könyvet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése