Remélem tetszik! Ha gondoljátok, kommenteljetek véleményt róla.
Egy alak vált ki a sötétségből. Úgy látszott egyenesen
felém tart. Megszaporáztam a lépteimet, a táskámat erősebben szorítottam
magamhoz. Az adrenalin végigperzselte az ereimet, a pánik elszorította a
torkomat. A pulzusom az egekbe szökött. Hideg verejték csorgott le a hátamon.
A hátam mögül hallottam a léptek zaját. Most már
szinte futottam. Idegesen kémleltem az utcát, hátha meglátok egy életjelet; egy
világos ablakot, vagy egy elsuhanó autót. Bárkit, akitől segítséget kérhetnék.
Szerencsétlenségemre az utca kihalt volt. Kétségbe esve siettem a főút felé,
ahol reményeim szerint már tömegben leszek. Egyszer jobbra fordultam, majd
balra, végül egy sikátorban találtam magam. Fenébe. A sikátort alig világította
meg egy pislákoló lámpa, és engem újra elővett a rettegés. Kicsi korom óta
féltem a sötétben.
Ha nem kellett volna sietnem, eszem ágában sem lett
volna erre jönni sötétedés után.
Megfordultam, hogy visszamegyek, de akkor
megpillantottam egy férfit amint erre tart. Felismertem benne azt az alakot,
aki elkezdett követni. A lábam a földbe gyökerezett, nem tudtam merre futni.
Egyre közelebb ért.
Aztán hirtelen megszólalt:
- Sammy – felsikoltottam. Majd
gazdag szitokáradatot zúdítottam a hang tulajdonosára.
- A francba, Bruce. Halálra
rémítettél. Normális vagy? – támadtam rá. Bár őrülten dühös voltam, de mégis
megkönnyebbültem.
- Miért követtél? – kértem számon.
- Elejtetted ezt – és felmutatott
egy csomag zsebkendőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése