Hímzés projekt állása

Jelenleg nagyban rajzolom ennel a feliratnak a mintáját, és remélem, kifér majd a Jolly Rogerek alá. Aztán már csak hímezni kell, és kész is a Nagy One Piece Hímzés, amit a falra szánok képként. :)
Ja, és jelenleg így néz ki a hímzés.

Csokis muffin

 Egyik barátnőm eszembe juttatta, hogy milyen rég is sütöttem sütit, így kedvem támadt rá. Gondolkoztam, hogy mit készítsek, végül egy jól bevált, kedvenc recepthez fordultam. 

Most szerencsésen nem égettem oda. :D

A kép nem saját, mivel az enyémről nem sikerült jó képet csinálni (átok telefon ><), de amúgy pontosan így néztek ki, csak talán kicsit sötétebbek voltak, meg voltak bennük csokidarabok... De amúgy ugyanolyan. :D

A recept:

 Hozzávalók: 15 dkg liszt

2 tojás

 15 dkg vaj vagy margarin (én vajat használok)

15 dkg cukor

3 evőkanál baracklekvár

fél csomag sütőpor

5 dkg kakaópor

5 dkg tört csoki

Nagyon egyszerűen összekeverjük a hozzávalókat, muffin papírba halmozzuk a tésztát, majd megsütjük. Elég ha egy kisebb adagot veszünk a kanálba, mert a sütőportól szépen megemelkedik.

Ma a muffinhoz 90%-os csokit használtam, ami nagyon finom volt így, az édesebb tészta mellett a keserűbb csoki. Mennyei kombináció. 

A sütési időt sosem figyelem, hústűvel szoktam megszurkálni a sütit, és ha nem ragad semmi a tűre, kiveszek egyet, szétvágom, és megkóstolom, ha jó, akkor kész is az az adag. :D Olykor sikeresen megégetem az alját, de ma minden tökéletesen sikerült. :) 

A süti istenei velem voltak. :P

Ha netán elkészítitek ezt a muffint, feltétlen írjátok meg kommentben, hogy hogy sikerült. :))

Sophie

Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása

Úgy döntöttem, ideje végre valami normálisabb/komolyabb/érdekesebb bejegyzés a blogra, és mivel mostanában olvastam el ezt a könyvet, így könyvértékelés mellett döntöttem.

Gyerekként szerettem a  rajzfilmet, így természetesen a könyvet is el akartam olvasni. Sokára bukkantam rá,  de egy nap rám mosolygott a szerencse és végül enyém lett a . könyv egy példánya. :D

Az én példányomat 1962-ben adta ki a Móra Ferenc Könyvkiadó, amelyet Kass János illusztrált. A könyv maga 420 oldal. Ráadásul a végében van egy Idegen nevek kiejtése rész, amit mindig viccesnek találtam, mert többségében valójában nem úgy kellett ejteni a neveket. :D

A történet röviden

Nils egy lusta, komisz gyerek, aki élvezetét leli az állatok szekírozásában. Egy nap nem hajlandó elmenni a szüleivel a templomba, így otthon marad, azzal, hogy el kell olvasnia a prédikációt. Ám a figyelmét valami érdekesebb kötötte le. A házi törpéjük. Sikeresen el is fogja őt, és persze nem bánik vele kedvesen, ami miatt a törpe elvarázsolja Nils-t, akiből így arasznyi méretű picúr lesz. Az átváltozás után megérti az állakat, és mikor anyja fiatal gúnárja, Márton úgy dönt, hogy a vadludakkal tart - akik így tavasszal megkezdték a költőhelyek felé a vándorlásukat -, ám ezt Nils mindenképp meg akarja akdályozni, és így végül ő is a vadludakkal tart. Idővel megtetszik neki ez az élet, egy nagy kalandnak látja. A vadludak vándorlása során Nils is megváltozik. az előnyére. :)

Eltérés a rajzfilmhez képest

Mivel elég rég láttam a rajzfilmet, így csak két dolgot tudok említeni. 1. A könyvben nincs Nils-nek hörcsöge
2. Akka nemet váltott... Amennyire sikerült kiderítenem, az eredeti japán szinkronban (mert ez egy japán rajzfilm) egy nő szinkronizálta Akkát, ám a magyarban már egy férfi. Ezért is lepődtem meg annyira, mikor a könyvből kiderült számomra, hogy Akka tojó, vagyis NŐNEMŰ!
Na, megint rákerestem, és kiderült, hogy kétféle szinkron is van, azt nem tudni miért, talán a régi tekercsek, ahol Akka férfi szinkronnal volt, megsérültek. Na, mindegy.
Remélem egyszer tényleg tojónak fogom elképzelni Akkát, mert fejben ugyan tudom, hogy az, de férfi hanggal él a fejemben. :P

Véleményem a könyvről

Tetszett. Határozottan tetszett.
Először is: tetszett a könyv stílusa, a fogalmazás mód, úgy ahogy az egész meg volt írva. Szép volt, jó volt, vicces is volt. :)

Másodszor: élvezhetőek voltak a tájleírások, nem volt túl sok, sem túl kevés, úgy írta le a tájat, hogy simán el tudtam képzelni, én is a vadludakkal repülők, és onnan az égből nézek le a kockás szántóföldekre, kanyargó folyókra, apró házakra.

Ez a könyv olyan földrajz könyvnek készült, ami szórakoztatva, de tanítja a gyerekeket, és ennek a feladatnak szerintem kellően eleget is tesz. Hisz mikor Nils-szel utazunk megtudjuk a tájak neveit, a jellegzetességeiket, az álmából hogy délről északra haladva milyen növények, és állatok vannak, az öregek regéiből, hogy mely hegyekben mit bányásznak, mely városokban milyen ipart űznek. Tanít, és szórakoztat.

Harmadszor: kedveltem az állatokat. Itt ők is tudnak szeretni, utálni, kedveskedni és bosszút állni, félni és segíteni.

A regék is tetszettek, amivel egy táj történetét mesélték el. Voltak óriások, elsüllyedt városok, egérháború. :) Az írónő beleszőtte a svéd mítoszok alakjait, a régi történeteket és hagyományokat, megismerkedhettünk az akkori svédek mindennapi életével, nehézségeivel, örömeivel, és ez nekem nagyon tetszett.

Bár Nils a főszereplő, de nincs ott mindig mindenhol, van hogy csak említésképp van ott, vagy egyáltalán nincs is. Ilyenkor megismerkedünk a történet egy másik oldalával, így ismerjük meg Greta és Ola történetét is. Szomorú a történetük, de nagyon bátran viselik, igazi felnőttek, habár csak 12-13 évesek. Becsülöm őket ezért.

Hmm, mit is írhatnék még. Tetszett az is, ahogy az írónő beleszőtte magát a történetbe.
Az utolsó dolog amit említenem kell, hogy mi tetszett még, az természetesen Nils megváltozása. Mire ősszel hazatért az egykori komisz fiúból, egy segítőkész, kedves gyerek lett, akire most már büszkék lehetnek a szülei.

Egyetlen dolog nem tetszett, mégpedig, hogy nem tudtuk meg mi lett Mártonékkal miután Nils visszaváltozott, de bízom benne, hogy Nils valahogy megakadályozta a levágásukat, és megmentette a barátját. :)

Összességében tetszett a történet (egy párszor mintha említettem is volna :P), szórakoztató volt, és informatív, érdekes, néha vicces, néha meg szomorú, és gyönyörű is. A természet iránti szeretetem csak erősebb lett, vágyom ki a természetbe, az erdőbe. Nem is lenne rossz a susogó fák alatt olvasni ezt a könyvet...

A félelem szorításában

Ezer éves kis firkálmányom ez, az egyik legelső amit írtam. Épp egy könyvértékelős bejegyzést írok, de ha rajtam múlik, még sokára készül el :P, addig is megmutatom ezt nektek. :)

Remélem tetszik! Ha gondoljátok, kommenteljetek véleményt róla.

Egy alak vált ki a sötétségből. Úgy látszott egyenesen felém tart. Megszaporáztam a lépteimet, a táskámat erősebben szorítottam magamhoz. Az adrenalin végigperzselte az ereimet, a pánik elszorította a torkomat. A pulzusom az egekbe szökött. Hideg verejték csorgott le a hátamon.

A hátam mögül hallottam a léptek zaját. Most már szinte futottam. Idegesen kémleltem az utcát, hátha meglátok egy életjelet; egy világos ablakot, vagy egy elsuhanó autót. Bárkit, akitől segítséget kérhetnék. Szerencsétlenségemre az utca kihalt volt. Kétségbe esve siettem a főút felé, ahol reményeim szerint már tömegben leszek. Egyszer jobbra fordultam, majd balra, végül egy sikátorban találtam magam. Fenébe. A sikátort alig világította meg egy pislákoló lámpa, és engem újra elővett a rettegés. Kicsi korom óta féltem a sötétben.

Ha nem kellett volna sietnem, eszem ágában sem lett volna erre jönni sötétedés után.

Megfordultam, hogy visszamegyek, de akkor megpillantottam egy férfit amint erre tart. Felismertem benne azt az alakot, aki elkezdett követni. A lábam a földbe gyökerezett, nem tudtam merre futni. Egyre közelebb ért.

Aztán hirtelen megszólalt:

- Sammy – felsikoltottam. Majd gazdag szitokáradatot zúdítottam a hang tulajdonosára.

- A francba, Bruce. Halálra rémítettél. Normális vagy? – támadtam rá. Bár őrülten dühös voltam, de mégis megkönnyebbültem.

-  Miért követtél? – kértem számon.

- Elejtetted ezt – és felmutatott egy csomag zsebkendőt.

Bella's Lullaby

Bevallom, volt egy Twilight-os időszakom nekem is. Persze könyv, nem film. De a filmből ez volt a kedvenc dalom, főleg mert imádom a zongorát. :)